Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. március 16., péntek

Kibillenő idő



Esik
pereg
csorog

válladra
gondolok

hajadba kuszálódó
bőrödbe simuló illatok


esik
csepereg
csorog

lankás dombokon
elindulnak parányi fényes patakok
hangjuk vékonykán csobog

ó
a
homlokod
fáradt
ráncok
fölé
derűt festettek alkonyi csóklenyomatok

esik
szemerkél
szitál

álltunk
vágyunk
homályos
ablaktábláinál


karoltál
szavak sem estek
ujjaiddal olvasztottad a megdermedt percet


esik
csorog
csöpög
permetez


telik az eresz
csellengő cseppek ágakról lehullva összekeverednek
erecskék futnak szanaszét
tócsa gömbölyödik
utunkat árkok mély vizű folyók szegélyezik

esik
hallgatom elfutó percek
álomba sodró halkuló neszeit.

2 megjegyzés: