Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. április 26., csütörtök

Hajnali hajó...


Sötét van még
alig látom a betűt
kezem fáradt
mellé is ütöm az ű-t
fekete és ezüst a táj
tartózkodó távoli fények
nem festik még színesre a képet

pasztell
magányban
szívtakarítást
végzek

közeledő hangok törik a csendet
ablakaim finoman rezegnek
villanó
hajót hordozó folyó
fehér nagy teste lomha
sötét minden kajüt
álmodnak még valamit mindenütt
fordulnak talán vagy ölelnek
teret engedve a révületnek

hamar el is szöknek a hangok
párában remegő túlsó partot
visszasimuló vízcserepeket
hagynak nekem

zöldülő pázsit
ásít
hullott szirmok közt
fekete rigó keres kutat
előttünk
új nap
új utak
omló bomló virágok boldogság felhőt kanyarító könnyű illata
zsongó - bongó
élet
lehajló
orgona
 szíveket ringat
tovarohanó tavaszunk hajnali káprázata...

2 megjegyzés:

  1. A CSODÁS KÖRNYEZET HŰ MEGFOGALMAZÁSA ÉS MÉG + VERS-BEN IS LENYŰGÖZŐ!
    G R A T U L Á L O K TISZTELETTEL:

    (nevelem a nemes babért - ősz - kor MEGKAPOD ! balázs

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok szeretettel, a hely és a szellem együttese fantasztikus.

    VálaszTörlés