Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. április 19., csütörtök

Titkos kertben...




Tikos kertbe értem
aprócska
ajtón
meghajolva
téglafallal elzárt
elmúlás
és
pompa
éppen
rálátni a közeli templomtoronyra
vastag törzsű vén diófa virágzott
ágaival eltakarva majd az egész világot
és
lábaim előtt
zöld mezőben
nefelejcskék s pitypangsárga
dús szőnyegét
senki sem járja

a
színeket
csodáltam
habrózsa és fehér ágak
ringatóztak
e
kies világnak
távoli szegletén
akár
az
éden
közelebb nem vitt a léptem
a
csendet megzavarni szentségtörés
száraz ágak
gallyak
jelezték
nincs
szántás
és
nincsen
vetés
ki tudja már
hány éve vár
a
kert
arra
hogy
valaki
szeresse
valaki
éppen
ilyennek
akarja


szatén
selyem
bársony
körtevirág csokrába arcomat belemártom

megtorpan az idő
száz év egy pillanat
emlékek
szavak
ismeretlenek
szívemig el alig hallatszanak

nehéz falak
omló sarkok
málló vakolat
élni fognak újra
vagy
a
feledés mély tengerébe
belehullanak?!


8 megjegyzés:

  1. A varázslat itt van a szomszédban (is) :) Köszönöm, hogy megmutattad! MKata

    VálaszTörlés
  2. Most találtam rá a blogodra. Nagyon tetszik. A csoda mindenütt jelenvan, csak észre kell venni. Te mindig észreveszed és megláttatod velünk is..... Köszönöm.

    VálaszTörlés
  3. Ez a vers most nagyon kellett nekem.

    VálaszTörlés
  4. Ismerős érzések így áprilisban...nagyon szé a versed.

    VálaszTörlés