Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. augusztus 25., szombat

Nézd csak...



Nézd csak...

Valami varázslat
szél dagaszt fehér vitorlákat
parti kavics
dagonya
őz és valami ismeretlen állat nyoma
talán medvék járhatnak vízre szomjazva
vagy
aranysakál lefetyel és lohol
szomjas őzeket kergetve el a folyótól

játszunk

szavad eláll
kezedben
kavicsok
kövek
ágak
gyűjtesz apró fadarabkákat
zacskóba kerül a kincs
aszály
szorítja
szépséges Dunánkat
partra vetődő apró halaktól hemzseg a víz

nyár
örök
szerelmes simogatás
lombok mögé tűnő madárhad
sikló poronty illan
te
ne
sikíts
elég ha én félek
vastagon szántó aranyos fények
nedves a pólóm
vizes az inged
lépsz
mélyebben csobban
ölellek nyomban
sáros karoddal csimpaszkodsz
hagyom
karomon sáros pracli nyom

nézd
csak
két
csónak
ring
s
ott a partoldali magason
már fenyőnk is int
szomjasan szaladunk haza
emlékké szelídül a nyár
tüzes lenyomata.
(UNOKÁIMNAK)



4 megjegyzés:

  1. Gyönyörűség! Megyek veletek, mindent látok, hallok, érzek - boldogság. Köszönöm. MK

    VálaszTörlés
  2. Szép "lenyomata" egy közös nyárélménynek...

    VálaszTörlés
  3. Köszönjük!
    Így, hogy megosztottad, egy kicsit velünk is közös, akik olvassuk!

    VálaszTörlés