Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. október 29., hétfő

ALMÁK

Nagyszalóki András festményéhez írtam az alábbi verset még 2015 tavaszán, - egy pályázat alkalmából -  aztán most szombaton - meglepetésemre - elhangzott az Érd Parkvárosi Közösségi házban a KÉK-ek őszi kiállításán...
 
 

ALMÁK

Mind szét gurultak

édesek
sárgák
pirosak
fényesek
kötényem
zsákom
elszakadt
nem találom a foltokat
mind elgurult hát
szerteszét

nyelvemen érzem
bő levét
mellemre csordul
megtapad
kezemhez
mézesen
ragad
arcomon ott maradt a csepp
kézfejeddel törölheted
együtt jártunk
múlt
kerteket
szakítva titkos perceket
élet
vagy
álom
egyre megy

almába haraptam
veled
megkóstoltuk az életet.
 
 
Tarnócziné Barabás Irén felolvasásában....

1 megjegyzés: