Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2019. január 16., szerda

Van az úgy...


Van az úgy, hogy foglalkoztat valami a gyerekek körül adódó aprócseprő, vagy néha nagyobb gondok kapcsán, s valahogy nem tudok rájönni a jó megoldásra.
Aztán eljövend a találkozás és a mese ideje.

Tegnap randizni küldtem a szülőket és mi mentünk a gyerekekért.
Az "Anya hol van?" kérdést meg sem várva súgtam nekik a titkosat.
- Anya randizik Apával!
De mi az a randi?
- Buli - adta meg magának a választ az óvodából kijövet az én kis habcsók terroristám, meg is öleltem nyomban, szívem mélyén hálával, hogy mosollyal arcán ült mellettem, s nem volt semmi nyafi.
A sulisoknak is elárultuk a titkot, hogy anya randizik.
- Mi az a randi Mama????-kérdezték ők is.
Anya meg Apa kettesben lesznek, beszélgetnek, kávéznak, megpuszilják egymást, pihennek kicsit.


Mondanom sem kell, hogy hamar napirendre tértek a dolog fölött, pláne amikor kértem, hogy találják ki mi van a kosárkámban.
- Most én vagyok Piroska, s nem a nagymamának, hanem nektek hoztam finomságokat, négyet, találjátok ki.
- Pacsi - kiáltották azonnal, s némi megrökönyödéssel hallgatták, amikor elmondtam, hogy kivételesen Zsömle kutya kapott palacsintatortát!
Így a találgatás helyett hazaérve szépen kipakoltunk, s már ott is sorjázott a konyhapulton a sok finomság.
Kompót- harsant a lányok kívánsága, s míg a jó melegből figyelték ügyes focista tesójuk udvari tekergését be is kanalazták.
- Húslevest is kérek, sok-sok tésztával, de a tiédből, mert az puhább - mondta Rózsabimbóm, és gyorsan eltüntette a hússal, sárgarépával és sokkkk tésztával teli tálkából a levest. Persze közben már ott voltak a kreás cuccok az asztalon, a szokott rendetlenségben. Meglepetésemre képes voltam rábeszélni, hogy tegyen abroszt, hogy a ragasztótól, s egyebektől ne legyen minden maszatos.
Aztán kimentek a hidegbe a lányok is, magamat zokni párosítással szórakoztattam, s míg hajtogattam a tiszta ruhákat kicsit aggódtam a szél miatt.
Sötétedéskor beballagtak, ízlett a stangli, a túrótorta, hamarosan a kanapéra kucorodtunk.

Mese!

De mi legyen az új jövevény neve?
Már egy hete új szereplő bukkant fel a mesében, akinek sehogy sem sikerült nevet adni, picike kis krampusz Mikulás nagy birodalmában.
Mert a mi meséink főszereplői a krampuszok, no meg a Mikulás. Olykor megjelennek a történetben a manók is, akik mondhatni nincsenek túl jó barátságban a rendetlen krampuszokkal.


- Mikulás leveleit olvassa - így kezdődik a történet...
Levelek, melyek nem egyszer teljesíthetetlen kívánságokat tartalmaznak.
Harminc Barbi baba, repülőgép leszállópálya, és még sorolhatnám a telhetetlen gyerekek leveleit.
Új zokni, a kiszakadt helyett, gyógyszer a betegnek, öröm és bánat is megjelennek a sorok között.
Gyűlnek a felolvasott, kupacokba rakott levelek, s az én kis okos hármasom eldönti melyik hová kerüljön - teljesíthető, vagy teljesíthetetlen a kérés. Vidám, szomorú, követelődző, irigy, szerény...
Sőt!

Ezt én írtam, ezt meg én!- mondják, ha valamelyik levél rájuk hajazik.
Így aztán minden kisebb, nagyobb kívánság, minden gond, minden magunkban cipelt pakk kibontásra kerül a levelekkel egyetemben! Magukra ismerve a karikírozott levélírók egyikében, másikában.
No, de most jön a bonyodalom, mert a Mikulás megmakacsolja magát - elege van a lehetetlen kívánságokból, inkább Thai földre utazna decemberben, hogy kipihenje a sok-sok évnyi kívánságteljesítés fáradalmait!
Csakhogy a kis - eddig névtelen- krampusz képében megszólal a lelkiismerete..., s a kis gonoszkodó, nagyszájú, de jószívű, arasznyi jószág (ha a krampuszokat annak lehet egyáltalán nevezni) jobb belátásra bírja a nagyszakállút...


Mi az a lelkiismeret?
Mik azok a hangok, amik olykor megszólalnak bennünk, amikor valami olyat teszünk...???
Mit kívántunk?
Mi teljesült?

Mire vége a mesének, s minden kibogozódik éppen eljött a vacsora ideje...
Elnyúlok az ágyon, bezsebelem a pusziimat, s boldogan tűröm, hogy az unokák ezúttal engem kényeztessenek...

3 megjegyzés:

  1. Tudtam én, hogy vannak még boldog nagymamák ezen a Világon... :-)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó volt olvasni. Átélni még finomabb érzés lehetett.

    VálaszTörlés
  3. Kedves írás. Úgy nevezném, szeretetmese.

    VálaszTörlés