Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2019. december 1., vasárnap

TÜRELEM



DECEMBER

Éhes cinegék röppennek a kerten át
csippentenek a magból
míg tele van a kis fonott kosár
megjött a gerle is végre
kutatva tekint a messzeségbe párját remélve
csendes párában a folyó
deres
a
belé kóstolt a fagy
fogait nem vájta még mélyre
muskátli pirul kacéran
nem számítva a télre
hajóablak üvegén villan a fény
szürke fodrok karikák a víz közepén
 idilli reggel
 milyen sok és mégis milyen kevés
a
szív nem nyugszik mégsem
csak
kérdez
nyaggat
 meddig tart még ez a tünemény
meddig tart a fény
s
a
szirmok tarka selymeik igézetében
dacolhatnak-e decemberi hideggel
széllel

kitart e ez a türelem ma estig
holnap reggelig
és
azután
ha
komor felhők között nem talál utat a nap
melengető víg perceink
mondd
meddig tartanak?!

2 megjegyzés: