Aludj velem
ringass
ölelj
míg
csendfoszlányok borítanak el
s
elrabol az álom
súlyaim sorban elhagyom
terheimet szanaszét dobálom
porladnak a percek
maradj
míg
minden fájdalmas tegnapot
álmaimban átrajzolhatok
szorítsd hátamhoz homlokod
ha
majd
felébredek és kitágul a nap
újra hívlak
neveden szólítalak
most csak karolj
nyújtsd hosszúra ezt az álmot
takaróm vállamra igazítod
szavakat súgsz
parázslót
altass
el
ringass
nyugtasd le a tenger rám rontó hullámait
míg
gyermekségem útján járok
felidézem anyám mosolyát
bút simító mozdulatait
s
ha
szakad a csend és kapkodva indulni kell
ellopom szemed villanását
a
hosszú magányos úton
mindvégig mellettem leszel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése