Ömlik
zuhog
s
a
víz
a
tetőablakon végig csorog
áznak a fák
temetőben a sok virág
s
a
gyertyák már sehol sem égnek
vaksötétben törnek rám
réges-régi képek
múlt hangja
tarkómon puffan
tank dübörög
csúszkál a nedves köveken
halljuk ahogyan közelednek
taposni reményt
ölni mindent mi élet
anyám sír
apámért hamarosan jönnek
szívtájékra hull a bánat
fekete fátyolba burkolt
évtizedek rám találnak.
Előre lépjek vagy maradjak
félelmetes feketeségben
gyufa sercenjen vagy csendmagányban
peregjenek a percek
eső hull
mossa
mossa
a
tetőt
a
kertet
a
sírokat
felülírna szívesen mindent a jelen
hazudjanak csak új és újabb mesét
én
ma is a valóra emlékezem
hallom hogy sír anyám
s
csikorogó tankok csúszkálnak
kopottas sárga macskaköveken
könny és esőcsepp keverednek
múltpárás ablaküvegemen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése