Ma reggel
nem hezitál a november
kitartóan vetkőzteti a fákat
levélkupac mindenfelé
mégis
rendületlenül rázza
egykedvűen vagy éppen vadul tépázva
fújja sodorja a szél a sok tarka levelet
vöröslő apró bogyók hintáznak
parányi ékszerek
nem nyílnak szét szürkéskék egek
hogy
a
nap beragyogja reggeli ablakom
hajó megint
zászlaja int
szikáran álló túlparti fák
jól tűrik vad idők bús ostromát
s
itt benn a kályha
a
hideget nem bánja
unottan kóstolgatott fahasáb
szikrázik és pattog
nem ropog és nem parázslik
csévelyeg
csatangol a láng
nem uralkodott el rajta a vágy
a
tűz játékát nézem
eszembe jutsz és érzem
tarkómra sütő leheleted
csókjaid hevét
kalandor kezed
válaszul testem mozdul
szeress
csak ennyit súgok neked
még ölelj és égess
szerelmes láng járja át szívemet
kezem mégis üres
érintésre éhes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése