A küszöb előtt meglátlak
gyűrt kabát és fáradt tekintet
hajlott
görnyedt hát
sajdul a szív
milyen erő lendít majd kínjainkon át?
A küszöb előtt várlak
ezer kilónyi súly nyomja vállad
sápadtan hulló megcsukló szavak
őszi levélkupacon gyűrt papírdarab.
A
küszöb felé lépegetve
milliméterekkel méregetve
csurran cseppen lassan a béke
szelídül a bánat
kigomboljuk némán kopottas gondruhánkat
ostoba kétségek és buta szavak
halványulnak
melegszik a kéz
csitul az elme
puha perc úsztat el a vágyott végtelenbe.
A
küszöbön
túl
lassan minden fájdalom csitul
halk hála lángja lobban
megérkezés és elválás is nyomban
bűnbánat és feloldozás
nincs kérlelés és nincs fogadkozás
csak
hála
hogy vagy és hogy vagyok
felhők nyomott szürkeségén túl
a
nap ma villanása ránk mosolyog
kegyelem árad
koldusból királlyá válunk
ha
levethetjük terhekkel átszőtt
vastag télikabátunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése