VÉGTELEN

 

Érkezem

szól a csepp

s

ablakom üvegén

végig kecmereg

lassan mossa le a szennyeket

por

levélmorzsalék

virágpor

isten véletek.

Terv

ábránd

életszerelem

szakadó zuhéban

bánat bújik meg szívemen

eresztelek

tartalak

kötéltáncos

létmozdulat

hívsz

vonsz

taszítsz

pasztell reggelen

nem látok rózsapírt

lám

az

első szem fekete eper

lehullott már

és

madár dúdol 

ott fenn a vén cseresznyefán

szelíd a csend

talán csak sóhajod

mit magamhoz képzelek

az

borzongatott

s

a

végtelenbe fúló tegnapok.

Szemerkél

szitál

csepereg

langy

lágy

lélek mosoda

ez kell most meglehet.

 

Nem indulok még

a

folyót bámulom

arcomra könnyből

félholdat rajzolok

s

veszni hagyom az ezerszer elképzelt

gyönyörű pillanatot.