Semmiségek
előttem
itt
hangya moccan
talán szundikál még egy kicsit
fészeklakók hangicsálnak
pillanatfelvétel
másodpercnyi fékezése
a
nagy
rohanásnak.
Vetkőző virág
szirom pereg
valamit
súgnék
valamit
most csak neked
nyújtózkodó
halk ez a reggel
csendet szakítanál
mohón
el
el most a kezekkel.
Borzong az ég
még tétovázik
erdősáv mögött a nap
szemérmesen látszik
szerelem ez
valami buta vágy
arcokért nyúlnánk
magányosan
s
közben
körülöttünk
tavasz örömétől részeg a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése