Nyári délután
Kaparászik a csend
szívembe fest a hang egy régi
régi képet
most
tél van
szürkeség
homály
kinézek az ablakon
kert végében
idegen macska ténfereg
keresgél valamit
vagy
éppen ide tévedt.
Se hó
se fény
se jel
a
legsötétebb nap közel
sötét mint a bánat
fényre áhít a lélek
hajó siklik
vele úsznak tova
új part felé cikáznak
törékeny korai fények.
Nyári délután
pillangó könnyű szárnyon
jut eszembe százszor
felfeslik a múlt öröm
annyira hiányzol
bordó meggyszemek
lengenek
hosszú
hosszú száron
szám felé közelít
fanyar ízét érzem
vöröslő félhold csepp csorog bőrömön
késhegy fájdalom hasít
míg
arcod
magamban
újra s újra megidézem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése