 |
| Régi kép... |
Van itt az ablak közelében egy vén cseresznyefa. Reménykedve figyelem rajta az élet jeleit. Már több ágától meg kellett válnunk, mert elszáradtak. Balta és fűrész fenyegeti. De ő kitart, küzd, én pedig reménykedem. A csapadékos tél után új gallyak, bimbók jelentek meg az elhalt, levágott ágak tövében. Most, hogy hetek óta nem esik egy csepp eső sem, kétségessé vált a remény bizonyosulása. A gyenge kis kezdemények nem bírták tovább, ahelyett, hogy szépen növekedésnek indulnak, hogy később átvegyék a teret, s szépen zöldelljenek ezek a kicsikék elsorvadtak. Néztük tegnap 4.L társaságában, aki nagy kedvel rója a kertet, rója a magas ágyások közti utacskákat, fürkész, tanul, s jegyzi a tudnivalókat, miközben egymás után szedi és eszi a rém keserű sóska leveleket... Megszólal mellettem komolyan. Mama! Ezt a fát ki kell vágni, ha jön egy nagy szélvihar kidönti majd... - Négy éves a szentem és mindenre figyel, mindent megjegyez és milyen realista.
Nézem a halódó fát, a gyermeket és magamat... és mentséget keresek, hogy a fát még óvhassam, s talán vele együtt saját magamat.
Április elején...
Gyönyörűen süt a nap nálatok! Igazi tavasz! A vén fának pedig az a sorsa, hogy kivágják, esetleg magától kidől... Én magam erre próbálom rábeszélni magamat...
VálaszTörlésAz ablakaim előtt vannak szép fák, annyi idősek, mint a lakótelep. 1979 óta épültek a házak, már nincsenek újak régen, mert befejezték. A fák nőnek, és észrevettem, hogy az egyik ága erősen szárad.
VálaszTörlésA városgazdálkodás még tavasz előtt sok fát kivágott, és nem kételkedem abban, hogy így kellett történnie.Nekem ebbe beleszólásom nincs, nem úgy, mint akinek saját háza és kertje van.
Illetve mégis van olyan, akinek mégis, mert a mindenbe beleavatkozó szomszédasszonyom telefonált egy "illetékesnek", hogy egy ház előtt tuját ki kell vágni, és meg is tették. Én már azt láttam, csak, hogy nincs. Volt egy kis száraz oldala neki, de nem ezt a sorsot érdemelte. Ráaggattam a cinkegolyókat mindig, és most már nincs jó helyem erre.
Szóval féltettem a ház előtti beteg ágú fát. Sok éve látom az ablakomból, nagyon hiányozna.
Túlélte, csak azt az elszáradt ágát vágták le, most így a gép előtt ülve is látom az ablakomon át.
Ez most az én történetem itt nálad!:)
Utóirat: Válaszoltam neked míndenre, amit írtál nálam. Volt, amit csak most vettem észre, hogy egy kicsit visszaolastam a blogomban.
Volt, ami közben elszállt, de most már szerintem mindegyikre van válaszom. A Tavaszi munka címűben találhatók, abban a szőlősgazdásban. Még körülnézek, hátha csak nem vettem valamit észre, mert ezek sam a mai írásomnál vannak. Még jó, hogy utólag megláttam őket.