Az ágyamra tűz a nap, hat múlt, kutyus kint szaladgál, szimatol, matat. Nem, ma nem kezdem korán, pihenős lesz ez a reggel. Bizony ám! Hintázok kicsit, még hűs a levegő. Eb elcsórt cipőt rágcsál, rászólok, s ő érti, hogy NEM SZABAD!
Rovarok, lepkék, gerlék, odaadó kelyhek... rögzítem rögvest magamnak:
"Kezdődik a nap...
A héten ez az első reggel, amikor nem munkával, visszafogom ma magamat... ámbár a lépcső igazítás csalogat.
Hintázok, az eb kapkodni próbálja lábaimat. Cipőt lop, rágcsálja. Érti, ha azt mondom: Nem szabad!
Hőség lesz. Pár perc még árnyékban. Kiégett a fű, virágok még bírjàk, este sok vizet kaptak.
Egyik napraforgó kibontotta szírmait.
Csütörtököt mondok.
Fecskék falatoznak, hársak közt gerlék turbékolnak.
Csend van.
Csak mi ketten az eb és a kialvatlan gazda.
A túlparton autók sorakoznak, indul is..."
Meleg van máris, a Duna fölött a mérő, reggel hét után 27 fokot mutat... Ha kertezek a blog elmarad, ha pedig írok, akkor a kert szalad... én meg utána.
Tények, napirend, finom apróságok...Ez utóbbiból nem figyelem felkeltőek: A kutyus cipőt rágcsála, gyarapodó szókincse, a napraforgó szirom bontogatása, és a csend " meghallása". Egy képen pedig, a macska nyújtózkodó alakja.
VálaszTörlésJól látom, hogy fekve kinyúlt, vagy csak felülről fényképezted? :)
nem= nekem
Törlés