Anyámnak
Néha még ébren álmodom
nekem szólsz
szemeddel nézek szét
az aranyosan fénylő
dunai kertben
hová nem léptél be
egyedül sosem
ha földre hullanak
kora tavaszi szirmok
rád gondolok
titkos könnyeim
virágkehelybe hullanak
minden új növény
bimbózó palánta
kertünkön át cikkanó
parányi madárka
ma tavaszt hirdet
s én hajlott hátad
már nem láthatom soha
gyermek voltam vénen is
gyermek és ostoba
virágok fény
illat és fellegek
segítenek sohasem feledni
kertedben időző
fáradt tekinteted.
Encián árvácska és gyönyörű vers. Ember nem kívánhat szebbet.
VálaszTörlésÉn is köszönöm!
VálaszTörlésMárta, ma reggel vettem észre, hogy regisztráltál a rendszeres olvasóim között. Köszönöm. Aztán eljöttem hozzád és elolvastam ezt a versedet. Nem találok szavakat. Megríkattál. Gyönyörű emlékezés.
VálaszTörlésköszönet érte.
Szépséges és szomorú....micsoda nagy ajándékod van,hogy így szavakba tudod önteni az érzéseidet!
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlésSaját költemény?
VálaszTörlésGyönyörű és megható ajándék!