Partfal
Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!
2011. május 14., szombat
Még írnék neked
Talán nem is kellenének suta szavak
meglátogattál ma is a forrón felragyogó
vakító dunai nap bársonyos íve alatt.
Nézted ahogy teszem a dolgom
cipelek mosok eltaszítom a szekrényt
virágot locsolok megbámulok egy lepkét.
Kezem nyomán épp úgy szaporodott a rend
ahogy tőled tanultam csak itt itt idebent
volt minden kusza és elhagyatott.
Ahogy fogyott a munka eszembe jutott
görcsbe ránduló kezed - legalább most
ott fenn valahol látod hogy utánad lépkedek?
Elmentél Te is két éve már hogy nem alusznak
a bánat csillagok hiába kiáltok feléd
Anyám nélküled árva elveszett vagyok!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
szívbemarkolóan csodálatosszép...
VálaszTörlésNekem is tetszik ez a vers.
VálaszTörlésSzép ez a vers és tulpánok amik egyik kedvenceim
VálaszTörlésCsodálatos ez a vers!!!!!Lélek mélyéből szóló....Te írtad???
VálaszTörlésMi a neve annak a kis kócos virágnak,ami halványrózsaszín és feltette ma fotóját,te meg vettél???????
Melengető érzés volt olvasni. Segített emlékezni az én mamámra is. Köszönöm.
VálaszTörlés