Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2011. október 24., hétfő

Levél



Mi történt
ki tudja
csöppnyi csend
vagy végtelen hallgatás
a gondolatban
sincs már
kegyelem
  őszöm vibráló színei
ejtenek rabul
hintázik a szél
 frissen hullt levél
billeg kezemen
rajta semmi jel
csupán fénye
cakkos széle
és
selymes illata
üzen
közeledsz hozzám
nyári látomások alkonya
vénülő időben
eltűnik
szerelmünk tétova
lábnyoma.

3 megjegyzés:

  1. Kedves Márta!

    Nagyon tetszik ez a fájdalmas őszi levél!
    "eltűnik
    szerelmünk tétova
    lábnyoma."

    Gyönyörű ez a fájdalmasan szép gondolat!

    Köszönöm, hogy olvashattam!
    Végtelen baráti szeretettel Miklós

    VálaszTörlés