Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2012. május 8., kedd

Három

Három 
kétszer
félsszel írom le
három év elszaladt
egy pillanat
és
itt maradtam
elmentetek
kényszer 
a
 lét suta csendje
sikoltanék
messze
messze
gyertya ég
ma hozzád
hat nap múlva
anyámhoz nyújtóznak
fel remegő lángok
látod
érzed
hangod
szavad ölelésed hiánya
hatványozódik

buta számok
a te világod

Apám te drága
elengedtelek 
utolsó
kába öleléssel
csendesült ziháló
lélegzeted
jelezte érted
szívedbe suttogott 
szavak
készítettek útra
újra élem
százszor
 bennem lángol
éget
kimondhatatlan fájdalom
hogy árva lettem
homályos üvegen át
távolodtok
semmit szorítok 
koldus magány
jutott végül nekem.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése