Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2012. május 6., vasárnap

Mama




 Fehér habvirágba csókolok
ránevetek
minden orgonára
nyírfa törzsére
kis jelt karcolok
arcom fúrom
labdarózsák szirmába
 májusi zuhatag
tobzódó tavasz
fényében
 Te
 rejtezel
árván
árvácska
margaréta
is
markomban marad

Mama

könnyet morzsolok
kertembe szél futott
üvegcserepet
visz
a
víz
 kéken tükrözi
 szép szemed világát
 neked ültetem
   száz szám tündér virágaim
rólad susognak
 ma is
                       illat muzsikát                      
 nagyra nőtt
bódító széthulló jázminok
kiáltanék
némaságom hallod
elrabolnak
 téged
 fényárban fürdő
sugaras hajnalok!





6 megjegyzés:

  1. Anyukámra emlékeztem szép soraid kapcsán.

    VálaszTörlés
  2. Szépet írtál - szeretettel jártam itt!
    Lukács Mária(csillogo)

    VálaszTörlés
  3. Gyönyörű gondolatok. Amikor megláttam a képen lévő orgonát, a tejszínhab jutott az eszembe...majd el kezdtem olvasni...

    VálaszTörlés
  4. Csodálatos vers és fotó, a blogod hangulatáról nem is beszélve! Gratulálok! :-))

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm kedves soraitokat!

    VálaszTörlés
  6. nagyon szépen írod le a tavaszt...és persze az emlékeket.

    VálaszTörlés