Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2014. október 7., kedd

Ősz

Barnás aranyban
bukdácsol
a
nap
kincseinkben megbotló sugarak
párás hajnalok
szürkeségétől koptatott
útjára
rozsdás levél
repül
zümmög
perdül
álomra szenderül
reménykedő
vörös bogyókon
didergő bogár
álmodja
szép nyarunk
vágyait
pók ásít
csapdája kész
hálóján ezernyi cseppben
tükröződik
a
lét


dió koppan
kertünkben végig remeg a nesz
kopáran remélnek az ágak
új feltámadást
őszidő szorítása mégsem ereszt


füst kanyarog
kesernyés
fodrokba öltözik a táj

még

bordó
bíbor
léthintó
ringat
s
mi
szorgalmasan szívünk mélyébe
takarjuk
avarszín titkainkat.

1 megjegyzés: