Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2016. január 17., vasárnap

Téli reggel

 
Rám dobja hófoltos takaróját a reggel
eszmélek
neked kiáltanék
mint
eddig
ezerszer

valami lágy
fényéhes hangulat
testemben feszülő hiány
kettétört gyönyör
kihasított
juss
nézem
üres kezemen
elszállt létpihék nyomát
huss
lebegnek sebesült pirkadaton át
dermedt tócsában szürke árnyak
unt színt satíroznak
hiába keresem
kopott palettám
színeit

vérnarancs
boldog barna
habzó kék
zöld pettyes
vízparti szédült
álmos fehér
testeden szétfutó csillám
sehol ország pompás képeit
szorítja
szempillám

most
itt
hideg csendben
késhegynyi  tűhegyes zúzmara
hull rám.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése