Téli reggel

Rám dobja hófoltos takaróját a reggel

eszmélek

neked kiáltanék

mint

eddig

ezerszer

valami lágy

fényéhes hangulat

testemben feszülő hiány

kettétört gyönyör

kihasított

juss

nézem

üres kezemen

elszállt létpihék nyomát

huss

lebegnek sebesült pirkadaton át

dermedt tócsában szürke árnyak

unt színt satíroznak

hiába keresem

kopott palettámat

vérnarancs

boldog barna

habzó kék

zöld pettyes

vízparti
szédült álmos fehér

testeden szétfutó csillám

sehol ország pompás képeit

szorítja szempillám

most

itt

hideg csendben

késhegynyi  tűhegyes zúzmara

hull rám.