Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2016. május 21., szombat

Hídra lépsz...

 
 
Pattanásig feszülő napok
éjszakába kúszó órák
golyószóró a csend
ólommellényt csatolsz
ne
szóljon
senki
már
ártatlan
sebeid
sem
támadnak többé
lázas éjszakai remegésed csendesült
megnyugodtál
sóvárgó sejted mind elszenderült
mégis
egy
perc
valami villanás
valami fáradt suta mozdulat
narancs hold libben
rézlemezekből folyóra kalapál új hidat
későre jár
ágyad pereméig
sóhajtva hajolnak duzzadt szirmokat ringató
lila
illatbombával terhes
orgonák
és
azokon
át
is
megtalál a hold
villanó fényben
látod magad
sötétbe burkolózva
meleg érintésű puha takaródban
is
kikutat
hiába
hát
a
szándék
magányod álomba billenő peremén
néhány régi szó
felpörgeti a csendet
elveszett évek szirma ölel
úgy alszol el
szemhéjad alá fészkelődik
tavaszaid
összes
virágpora

már
nem vagy magadnak idegen
lassan szétcsúszik a világ
nem marad más
csak
az
orgonák
a
csendek
a
hold
világító sugárban

hídra lépsz
titkaid kapuja tárul
körtánc az álom
messzi utakra csábít
tavaszi illatárban vergődő éjszakába.
 
/2016. 04. 23./

5 megjegyzés:

  1. Nem értem a nyelvet, de azt próbálja meg, hogy a virág, és azt mondják, hogy azt hiszem, ez egy sáfrány vagy réti sáfrány.
    jó reggelt

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés