Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. december 13., szerda

SZERELMEK

Szerelmek és szavak
vallomások vagy forgácsok
épen
törötten
széthullva
örökké egészben
emlékszel rájuk évek múlva
vagy
talán
kihullanak
a
másnap csendesült hajnalához simulva

tegnap
tegnapelőtt
holnap
nézz szét
merre jársz
hol vagy
akár
rögös
akár
sima az út
a
szerelem hozzád idomult
lélegzeteddé váltak a vágyak
utánad iramodnak
torlasszá válnak
nézed
mint
ahogy
fürkészed és hallgatod minden magányos ébredéssel
viseltes
pirkadó pillanatban
a
Dunát
mit is fecsegnek a habok
fakad e ott
tündéri nevetés
vagy
párnád szegélyén megülnek összegyűrt sóhajok
mert
gyáva voltál
gyenge
ostoba

szerelmek
 pernye lenyomata
hűlő
tűnő
hamuja mellett dideregsz
reszketsz
míg
mutatód komótosan felfal
minden
órát
minden
soványka
vigasztalan
percet...

1 megjegyzés: