Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. november 29., szerda

Az elmúlás felé....

Fekete tus
tiszta
metsző
egyenes vonalak
átható hideg pihen szürkévé fakult
fáradt egünk alatt
 és
a
levelek
okkersárgán
hullásra szánva magukat
epedve néznek széjjel
nem kacérkodnak a feltámadó északi széllel
sárba taposott társak
már
enyészetre várnak
fényfoszlányok gyűrűjében karéjos a csend
valami bennem megpihent
hogy
aztán
újra
lármásan felfakadjanak a szavak
áradjon szét fanyar szélben régi gondolat

mindent megtennék
súgnád újra
millió levél tapad a hosszú-hosszú útra

megremegek
beburkolódzva nézek vissza
szemem könnyezve issza
tussal rajzolt
őszi
üzenetedet.



2 megjegyzés: