Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. január 15., vasárnap

Január


Dermesztő
jéghizlaló
hideg
a
folyó kettéválik
túl felén
porcukrosan összeszorult táblák fehérje
itt
a
kert alatt
ólomszín
lassuló mélység
tükrözi híven ébredésünk mennyei fényét
felvérző vörös létsziget
furcsa látomás
naranccsá szelídülő éles színek
fogságba ejtik fázós szívem
a
csend
nem
tarthat már sokáig
hajó
dohog
lézengő táblák között törve új utat
vágyódva nézek utána
míg
bukdácsoló habok
simítanak újra eggyé
kettéhasadt szürkén hömpölygő hullámokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése