Viszontlátásra

Viszontlátásra

reggel

éjszaka

gépies feledés

romhalmaza

kövek

kavicsok

összetört cserép

korhadt pallók közt

mindenféle szép
ódon kis kacat

megroppant

magaddal cipelt évtizedek

tömör súlya alatt

viszontlátásra

mondod s képzeled

búcsúzol

fogytán életed

majd
jön egy hajnal

törékeny rózsafény

álmot gombolyító

lázadó

vak

remény

dermedt a kéz

jégtáblás magányod megreped

elébed lök a sors lávaszín szavakat
tűzmázas emlékeket.