Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. február 19., vasárnap

Titokleső


Duzzad már az aranyeső
nedve  titokzatosan árad
álmodik
mosolygó
harsogó
kikeletről
de
köd löttyenti fehér tejhabbal a tájat
s
a
fák most dideregve állnak
ereikben
mégis
készülődik a virággá fakadás
a
szédítő
kacagó varázslat
még
kásás csomókban jégvilág vacog
magamban
tavaszi szűz titkokra
hangolok
csupa
csoda
arcod legszebbik perzselő mosolya
bőrömön karcolások nyoma
jeltelenül nem múlhat el a téli reménytelenség kora
minden
perc
segít
feledni kopott idők ostoba lábnyomait
szitáló szürkeség
hanghalott reggel
varázsütésre
megtelik hamarost életszerelemmel!

2 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik. Különösen az a szó, hogy életszerelem. Ez annyira a tavasz szava.

    VálaszTörlés
  2. ....csatlakozom az előttem megszólalóhoz...

    VálaszTörlés