Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. február 3., péntek

Február

Kinyílt az ég
vén feketét
fásult szürkét
sehol sem látni
fehér fickák
frissítik az ég halványkékes színét
ujjongó pászmák
fényesre festik folyónk dermedt peremét
cammogó táblákat
madárcsapatot messze sodor
a
víz

de
jégvilágban árválkodik még a komp
bolondos vágy csupán a kikelet
megremegek

cseppen
csurran
csobog
új
hangokat
hallgathatok
minden játék
tűnt napok fájó sebei illannak
rigó bukkan fel a kert alól
tavasz
súgom
neked
talán hallod is valahol

utat engedek az új csodáknak
s
meghajtom térdemet az első
selyemfehérbe öltözött
hírnök
hóvirágnak.

3 megjegyzés:

  1. ohhh, ez biztos valahol déli oldalon van ez a kis hóvirág!

    "...meghajtom térdemet az első
    selyemfehérbe öltözött
    hírnök
    hóvirágnak."

    De szép hozzá a versed!!

    ...és milyen jó ránézni:)

    VálaszTörlés
  2. Tavasz hírnök. Juj de jó látni.

    VálaszTörlés