Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. február 5., vasárnap

Bolondok


Hirtelen kinyíló világ
ágaskodó vén cseresznyefánk
rügyfényesítő
csalárd
maradék jégtáblák úsznak tova
reped a parti fagyos kéreg
roppan
s
a
hab
szabadon szalad
csacsog
ringatózó sirályok a vidám potyautasok
merengő vén ágak pezsdülnek
beleszédülve a váratlanul érkezett ragyogásba

levetkezünk
vállunkon régi csókhegek
isszuk a fényt
tavaszi varázslat érkezett

bolondos
szerelem szavak kapaszkodnak belénk
habtestű madár libben az ég távoli zafírkék peremén

hol van a seb
hol vannak semmibe fúló fáradt sóhajok
új tavasz jön könnyed fehér szárnycsattogással
bolond vagyok

vágyom
tüzesen éledő őserős lázadást

nem akarom látni a közelgő fáradt alkonyatot
s
a
visszatérő
dermesztő téli látomást.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése