KARCOLAT

Felidézem arcodat

korai szürkeségben

némán

fürkésző szempár néz rám

melegít
biztat

szerelmet áhít

maradj még egy szemvillanásnyit

kóbor

rőt színekkel

fut tova

évtizedek fájdalommal viselős kora

szád sarkában

hosszanti ráncok

sóvár reménnyel járnak táncot

alig múlt még el a hajnal

betakarózhatnék

angyali

hanggal

suttogásod éppen úgy kábít

térdem köré fonódó lánc

kín

és

vágy

is

mostohám vagy tiltott gyümölccsel lázítsz

hurokba lépek újra

fényt festek

sanyarú múltra

tudom

arcodon ma is

pengés fájdalom üt sebet

hiába

karcolnék létmohón új és újabb gyönyörjelet

könnybe fúl

semmibe hull

minden
kegyetlen

kérlelő

hajnali üzenet.