Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. március 29., szerda

Simogató

Nincs az a szó
s
nincs az a mondat
mi
jobban varázsol mint a hajnali horizont
szürkén lapul az ég
valahol távol mégis tüzesen ég

pirkad

bimbós ágak megfeszülnek
pattanásig
csak
egy
lágy sóhaj és felrobbannak máris

habfehérben kiáltják

írják
kormos feketeségbe

festik
azúros kékbe

életünk legszentebb szavát

szeretlek élet


szürkeséget felváltják részeg 
tetten ért fények
pirosban pompázó túlparti fák
küldenek titkos jeleket
lélegzetállító ez az üzenet
bőrömhöz hajló tavasz
sóvár kísértete kerít


súgj nekem te is valamit
borzold bele a szélbe
szerelmünk régi ígéretében
játszanak a szavak
nincs menedék
szirmos ébredéskor mondatod most is ugyanaz
bárhol is vagy
örök szerelemmel tenyerembe simítalak...

2 megjegyzés:

  1. Gyönyörű vers. Tudod egy ideje a cseresznye és meggyfa virágzást a tavasz sóhajának hívom. Érdekes volt nálad is felfedezni ezt a költői képet.
    Talán a tavaszi melankólia oka az lehet, hogy hiányzik a tavaszból a szerelem. A régi nagy lángolások ideje. Látom nálad még meg van ez az érzés.

    VálaszTörlés
  2. Györgyi!
    Vagy legalább igyekszem felidézni.

    VálaszTörlés