Kibillenő idő

Esik

pereg

csorog

válladra
gondolok

hajadba kuszálódó
bőrödbe simuló illatok

esik

csepereg

csorog

lankás dombokon

elindulnak parányi fényes patakok

hangjuk vékonykán csobog

ó

a
homlokod

fáradt

ráncok

fölé

derűt festettek alkonyi csóklenyomatok

esik

szemerkél

szitál

álltunk

vágyunk

homályos

ablaktábláinál

karoltál

szavak sem estek

ujjaiddal olvasztottad a megdermedt percet

esik

csorog

csöpög

permetez

telik az eresz

csellengő cseppek ágakról lehullva összekeverednek

erecskék futnak szanaszét
tócsa gömbölyödik

utunkat árkok mély vizű folyók szegélyezik

esik

hallgatom elfutó percek

álomba sodró halkuló neszeit.