Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. március 19., hétfő

Márciusi tréfa... kettő....kettedik, második, avagy ki tudja, hogy hanyadik... lesz itt még ez - meg az - versike a kinyiffantott sütőhöz/ sütőnek, vagy csak neked és magamnak...


Friss porcukor hó
rügyek közt átragyogó
gyöngyök
cseppek
csorognak
peregnek

sirályok habokban villannak fehéren
pompázó túlpart
babonázva nézem
karcsú lándzsák bimbói hóban
idilli táj valóban
csivitelők
bújnak
fenyő ágai között
bolondos a nóta

tavasz télbe öltözött
tél
tavaszba
a
már
nem
arasz
ma
de
mégis
mi ez a hatalmas fehérség
itt
bokrokhoz hajolok
rügyeiket lesem
ibolyát keresek türelmesen

s
a
tűzhelyen feledett edényben a lé lobot vet
ömlik
sütőbe csorog
áram kikapcs
füst meg valami bűz
itt
jó hogy nem ütött ki a tűz is


zord hangot hallat az úr
asszony
ne fotózz olyan vadul
mit tettél
megint valamit a gázon felejtettél
kivégezted a sütőt
ne művészkedjél
maradj inkább a fakanálnál
meg az otthon melegénél!








2 megjegyzés:

  1. DRÁGA MÁRTA REMEK VAGY ÉS A KÉPEID IGAZÁN NAPI AKTUALITÁST MUTATNAK.
    KÖSZÖNÖM SZÉPEN A MEGOSZTÁST!!

    HOLNAP SZÁSZHALOMBATTÁN VAGYUNK SOMFAI TANÁR ÚRRAL.

    DERŰS JÓKEDVŰ NAPOT !

    SZERETETTEL:

    balázs

    VálaszTörlés
  2. Kedves Márti!

    Olyan jól sikerültek ezek az utóbbi esős, havas, napkeltés, partfalas verseid és képeid, hogy - kibicnek semmi sem drága - a sütőt is megérte!

    Szeretettel:

    János

    VálaszTörlés