Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2019. január 10., csütörtök

Hó, hó, hó....



Nehéz az ébredés
kopott színeket takaró lepel
ablakom előtt rongyosan hever


kelni
indulni
kell
piszkos foltok
tegnapi gondok
éber álom
újra járom a múltat
kutatom a jövőt
falánk csend nyújtózik takaróm körül

és
akkor
végre
felnézek az égre
s
hullni kezd a hó
az
első
parányi
kristály
orrom előtt pilinszkál
lebeg
szívemben hála
hogy
ez a hópehely
kedvemet hozza el ma is
tiszta üzenet
s
míg
kavarog
kifelé bámulok
 máris
változik a világ is
felfrissült illatok
régi erdők
hó lepte dombok

 tűnnek a gondok


kezed
kezem
ma jéghideg
de
magasból kavarog
a
fehér
felszabadító
cellám ajtaja tárva
nem vagyok magamba zárva.

4 megjegyzés: