Majd holnap

Majd holnap talán teljes pompájában láthatom

ülök a hintában és várakozom

alkonyi fényben nézem

hatalmas a fa

nyújtózkodik serényen

itt

ott

már

engedett a nagy melegnek

bomló virágai a fénybe beleremegnek

de

én

ugyanazt a habfelhőt akarom

amiket úgy vártam gyermeki tavaszokon

ugyanazt a fehér felhőt

s

az

ágakon áttűnő kéket

ó

azok

a

tavaszi méhzöngés ölelések

úgy

hullott rám a gyönyörű világ

ahogy
most is arcomat simítja a legelső bimbó

feslő szirom

hintázó cseresznyefa ág

várok és várok

türelmesen

hisz

mára sem nyílt ki teljesen

még késlekedik

kéreti magát

hogy

teljes szépségében mutassa az  illatos

friss

fodros

ünnepi ruhát

majd holnap talán

int

és
én csak várok

hogy 

rám hulljanak telt fényű

gyolcs fehéren
 tisztán

húsvéti örömöt hirdető

cseresznyevirágok.

/Nagyszombat/