NAGYCSÜTÖRTÖK

Látom a napot

cseresznyefa ágán ringani

Dunára dobott óriási gömbje villan

szememet szúrják sugarai

elvakít

mégis nézem amíg tart
e
reggeli csodát

 ég felé nyújtózó harsány zöld ágak

vágyterhes bimbók

kéjesen feszülnek

talán ma már kibontják könnyű selymüket
 

madárka száll a gallyra

színét a fény éppen eltakarja

párja követi

magot keresnek

jöhet a reggeli

kutyánk is vakkant de meggondolja magát

nem űzi el az ég éhes kismadarát

reggeli halk ének

gerle búg

párjával érkezik 

szétszóródott fekete mag csőrükben eltűnik

egyszerű képek

tenyérnyi élet

fehér és lila jácint illata leng

csoda fent és csoda idelent

ünnepi pillanat

magasba kúszik égi lajtorján a nap

 áldott fényözön

nagycsütörtökön

megváltásra vár

sóvár reménnyel

a

kétségek csapdájában vergődő sebzett világ.