ZUHANÁS

ZUHANÁS

Valahol a túlparton pecások lámpája világol

bokrok és fák között

kormosodik az éjszaka

messze elsodródik lassan a ma

rám terül áradó folyóm nehézkes illata

csalóka fények villódznak távol

könnyedén a Duna sötét vizéhez érnek

tarka csillámpor lehull
és
rögvest semmivé lesz

egyetlen árva sárga virág próbálkozik

feledtetni szívem nyilallásait

későre jár
bezárul az ablaktábla

kulcs fordul a zajtól bajtól iszamos világra

hallgatom még kicsit a kert motozásait

szusszan az élet

bogarak

madarak

pillék

méhek

álomra tértek

macskamancs kutat puhán

egerek után

ma nem lopok álmokat

foltozott vágyakat
vesztettem hiába próbálkoztam konokul
végre

leszakad a lánc és elereszt a súly

földi magányból felnézek

csillagvillanásos bársonyos égre

csobban a csend

terhet

sebeket

feledve

zuhanok az éjbe

titkokat hordozó végtelen
semmibe ringató ölébe.