VARÁZSLAT

A varázslók nem pihennek soha

éj múlik

felsejlik a hajnal kormos bíbora

párnám gyűrött

takaróm elhagyott

alig múlt négy máris talpon vagyok 

vágyom a bújócskázó fényeket

harmatos fűben álmosan figyelek

nem értem még a képletet

miként keveri a színeket

hogyan lesz sárga vagy piros

a

szirom mitől bársonyos

ligetszépe virág

miért egy éjszakán át ragyog

s

mitől olyan titokzatos

nézem az iramló vizet

hátán valamit pörgetett

fatörzs

gyökereit víz mossa

áradás messzire sodorja

ébredés

törékeny és tökéletes percek

pazar festmény amit a varázsló tár elém

állok és nézem szótlanul

grafit fekete

és

habfehér

 csend van

várom hogy karoljon a reggel

százféle színnel igazítsa kedvem

július

első

fáradt hajnalán szótlanul

éledjen csodára ma is a világ

s

ne

legyen
mindenfelé hallgatás az úr.