Szót sem szólsz csak átölelsz
lépteink halk fonódása
mélyzöld fák alatt
együtt megyünk újra a perzselően forró nyárba
vártam már
vágytam ezt a hosszú néma csendet
nincs kapkodás
fák ágain
az
első sápadt levelek mégis megjelentek
kezek érintik egymást
karok és vállak napfényben hintáznak
billegő szirom fürdőzik a fényben
hosszú út vagy utolsó találkozás csak
megyünk és hallgatunk
s
a
bőrünkbe ivódó cseppek
józan részegen
végig folynak majd le is peregnek
tűz és láng ejtette sebek
emlékszel még - meg sem kérdezed
gyámoltalanul hallgatok
őszbe lépünk újra vagy tartogat az édes
gyümölcsteherrel ékes augusztus
nekünk néhány mézillatú boldog pillanatot?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése