Kertem még nesztelen
valahol messze fenn
csillagok alatt
monoton zúgással repülő halad
itt
alant
folyóba ejtett folt
reflektor fénye volt
alvó révház ablaka sötét
nem látom mocorgás jelét
túlparton egy ladik
gazdája halakról álmodik
kék
rózsa
és
szürkeség
így
fest most az ég
sötét
vad
árnyakat
eperfa lombja ad
s
a
haldokló
valaha gyönyörű cseresznyefa
meg már nem menthetem
tudom esélytelen
vízcsepp a földre hiába cseppen
szomorún áll csak ott
felfelé kapaszkodó kopasz ágakon
nincsen levél
méh raj dongását dúdolom
meseszép tündérré rajzolom
szirom libbentős májusi emléket repít
szívemben örökké tarthatom
veszíteni tanít a csend ma itt
örökké
micsoda szó
halállal
múlással dacoló
félelemtelem hajnali képeken
fény kószál kedvesen
s
a
csendbe belezümmög az este beszorult légy
ablakom kitárom
hátha élne
szabadon szállna egy ideig még...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése