https://partfal.blogspot.com/2020/10/elveszett-mind-selyem.html
Elveszett mind a selyem
mindent átsző a felszálló tejszerű pára
nézi az ismerős színeket
rozsdás – barnás – vörhenyes levelek
tapadnak a tárulkozó őszbe szédülő tájra
kormos ikszeket firkálnak a fák a megszeppent világra
nagy bokor krizantém próbálja pótolni a napot - színe világító sárga
egy kis narancs és lila itt-ott
emlékeztet még a nyári színes élet orgiára
vetkőznek ismét - lerántják a leplet
hamarosan meztelenek lesznek a kertek
meleg felkavaró szelek minden levelet felsepernek
s
nem súgják fülembe csendesen
Isten veled törékeny nyári szerelmem
ma még világoskék cirmokkal ékes az ég
de holnap nehézsúlyú felhők versenyeznek
elveszett mind a selyem
lágy érzékeny forró ölelések odavesztek
napról napra több eső mossa a sápadó mezőket
erdő szélén a vándor didergő tócsákba léphet
és
itt belül is sokasodnak a szürke foltok
oda a nyár utolsó édeskés bora
emléke visszajáró hűséges kísértet
hiába csalogat kacéran a most
tudja - érzi
nem lesz igazán édes a friss must
hiába kortyolja hosszan
múlt ízét többé nem idézi
csak az az utolsó szó ne hullott volna
az a könnyben kotorászó sóhaj
szekrény széléhez támaszkodott sehová se nézve
dobta elé
vége
koppant a szó - földre hullottak a hangok
és
a
gangon lassan lefelé nem kérdezett vissza a másik
bőrén szerelem cseppek csordultak csendesen
korlátba kapaszkodott némán hogy gyengülő lépteit el ne vétse
szívzár kattant – szigorú mosollyal
könny nélkül jutott el a távoli metró állomásig.
