Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2024. július 21., vasárnap

A kék csónak...

 Utóélet....

Ritkán, de előfordul, hogy a "költő" és a téma összefutnak az éterben.

Ez történt velünk tegnap. Hallgattam a kuttyogtató hangját, s firkáltam egy versikét, s lám kiderült, hogy ismerős az a hajnali horgász, aki szúnyogetetés és egyéb tevékenység céljából belevilágított a sötétségbe...

Ma megismétlődött a "találkozás" - én innen a partfalról, ő pedig a Duna közepéről - fotót váltottunk.

Profi horgász lévén sikere nem maradt el, kapása volt.

Analfabéta vagyok halügyileg, de a hajnali víz, a csend, s a folyó illata és városunk látképe  csodálatos lehet a Duna közepéről (is). 





2024. július 20., szombat

Vers a kuttyogtatóhoz

 

 



Pirkad
nem zavar 
az 
óra ketyegése
sem 
fények nélküli ébredés
azaz
dehogy
valami van ott 
túlparti füzek alatt
lámpafény űzi a sötétet
önkéntes véradó lehet
megfalhatják a szúnyogok
 
elkerül a visszaalvási kényszer
láttam már a folyót ezerszer
de
nem elégszer
lámpa világít
srévizavé
ez
a
hajnal
most
csakis
az
övé
és 
egyszer csak 
elkezdődik a nóta
megmozdul a megszállott véradó
kuttyogatója
és
üt
és
üt
csapja a vizet
megszakad a csend
folyó sodorja a csalfa üzenetet
hallgatom
friss szél sóhajt be az ablakon
levél mozdul
szélcsengő kalimpál
reggeledik
a
kék csónakos 
 kapásban reménykedik
hal
horgász
botok.
 
Távolból bámészkodok
 kilépek
hogy
 jobban lássam a folyó
lomhán mozduló
tükrös cserepeit
remélve
hogy
a
harcsa békésen szundít tovább
s
nem veszi be a csalit.

2024. július 19., péntek

ESŐ DAL.... és hála.

 



 

Eső
eső
port
koszt
lemosó
hosszú cseppeket
hullató
álomba 
lágyan
ringató
 
villám és dörej
számtalan
nesz
apró
zörej
koppan
pottyan
csatorna csacsog
szőnyeg szárad a hintán
te
újra mosdatod.
 
Hajnali séta
hulló szirom
leander illat árad
szemem és szívem
fürgén megitatom
itt is ott is
ragyognak még a cseppek
csiga családok vándorolnak
fecske früstököl
felsóhajt a kert
galamb hangja
töri meg a csendet
 darázsitató tele
derű árad szerteszét
szellőrózsák
szirmot igazítanak
kegyelmet kapott a  kert
s
a
rét
katáng kékségek villannak
nap felé nevetnek.






2024. július 17., szerda

VÉGRE



Dörren
mormog
készül
leszakadni az ég
futok
nézem
komoly a szándék?
 
 
Az
első csepp karomon csorog
gyorsan
minden szomjazót kipakolok
hadd éledjenek
hátamon folyik a víz
finom
hűsítő
hideg
táncolni lenne jó
kacagni
tócsavadászatot
játszani
pucér lábbal
pocsolyába ugrani
nyári zápor hull
rövid
pormosó semmiség
az
öröm
mégis elveszi az ember
maradék eszét.

2024. július 15., hétfő

Ámítás

 



Pille koppan
ő be
én kifelé vágyom
koszfoltok
vízmaszatok közt
ártatlan reggel
halvány foltjait
pírt a távoli hajlaton
s
a
folyóra hulló fények
osonó tábláit
táguló világom
csodálom.

Minden a csendé
korai áhítat
váll kint
ing int
szellőben
röppennek a szárnyak
csepp csillan
szomjat oltanak a vágyak
gyűrt selyem simul
fűszálak hegyén
csillám
csigák fürdőznek
méhek ébredeznek
hangyák sietnek
szaladgálnak
moccan a perc
ígérgető
tétova fellegek
lassan tovaszállnak

tűzvillámait
még takargatja
de
hamarosan
ébred a nap
s
rózsafodrokra éget
nyár szerelem jeléül
tűzforró pecsétet.