Utóélet....
Ritkán, de előfordul, hogy a "költő" és a téma összefutnak az éterben.
Ez történt velünk tegnap. Hallgattam a kuttyogtató hangját, s firkáltam egy versikét, s lám kiderült, hogy ismerős az a hajnali horgász, aki szúnyogetetés és egyéb tevékenység céljából belevilágított a sötétségbe...
Ma megismétlődött a "találkozás" - én innen a partfalról, ő pedig a Duna közepéről - fotót váltottunk.
Profi horgász lévén sikere nem maradt el, kapása volt.
Analfabéta vagyok halügyileg, de a hajnali víz, a csend, s a folyó illata és városunk látképe csodálatos lehet a Duna közepéről (is).
Valóban, előző bejegyzésed képén is rajta van... Ugyanúgy, mint a kelő nap illata...
VálaszTörlés