Ámítás

 

Pille koppan
ő be
én kifelé vágyom
koszfoltok
vízmaszatok közt
ártatlan reggel
halvány foltjait
pírt a távoli hajlaton
s
a
folyóra hulló fények
osonó tábláit
táguló világom
csodálom.

Minden a csendé
korai áhítat
váll kint
ing int
szellőben
röppennek a szárnyak
csepp csillan
szomjat oltanak a vágyak
gyűrt selyem simul
fűszálak hegyén
csillám
csigák fürdőznek
méhek ébredeznek
hangyák sietnek
szaladgálnak
moccan a perc
ígérgető
tétova fellegek
lassan tovaszállnak

tűzvillámait
még takargatja
de
hamarosan
ébred a nap
s
rózsafodrokra éget
nyár szerelem jeléül
tűzforró pecsétet.