Ősz
A
lépcsőnél hirtelen megálltam
lüktető széllel felkavart
papírlapokat nézve
elkaptam egy remegő pillanatot
szemembe tolultak
búsan
vörösen
és
sárgán
fonnyadt
tört
falevelek
lábam előtt
hánykolódtak földre tiporva
megadón fénytelenül
mint az élet
-vagy csak úgy képzelem-
az
ég borús volt
felhők súlya elnyomta
délutánunk törékeny vágyait
megtorpantam
szemügyre vettem
őszünk első
kéretlen üzeneteit
csend lett szívemben
régi vad igék sem dohogtak
szórt nyári emlékek
tűntek
hirtelen
mihaszna limlomoknak
a
perc
váratlan szívdöfése
meghátráltatott
ennyi volt hát
nyárszerelmünk vége
lábammal
nem tapodtam ott
az
elszíneződött
törékeny levéláldozatot.
Mindig szeretnék írni az évszakokról, és nem csak azért mert nincs más témám. Hanem szeretném átadni azt, amit látok és általuk érzek. Én sokszor rövid mondatokkal teszem meg ezt a magam módján, amit te versbe is tudsz foglalni, melyben az is benne van, mely már emberi történet, érzés is, és nem "csak" egy őszi levél áldozata. Köszönöm újra, hogy olvashattalak!
VálaszTörlés