 |
Legyen hó...
Csacska dal kúszott fülembe hajnalok hajnalán...
Kint sötét, nyoma sincs hónak, szürkeség és szél - no ez az a kombináció, amit cseppet sem kedvelek.
Reggelem kezdetekor, hajnali kávé és keksz mellett elmúlt karácsonyok emlékei között járok, miközben átírom magamban a dal szövegét, s egy tavalyi fotót kedvtelve nézek - Budakeszi, 2024 karácsonya, templomkert és HÓ!
Az én szövegem refrénje ekként hangzik: Legyek jó, legyek jó, legyek JÓ!!!
Ha esik, ha fúj, ha...
Átalakul a nóta, kérésem kitartó - Legyek jó!
Akár bájos karácsonyi beszámoló is következhetne, girlandos, csillogó.
Mi azonban "csendesen" ünnepeltünk - nekünk jó, nagyon jó... hogy együtt vagyunk.
Már a délután is rendhagyó, unoka altató - 4.L - az ölemben, fáradt, bágyadt, könnyen elringatható. Hosszú, mély alvás, nem tudni még, hogy újabb láz érkezik, vagy a szundi gyógyító. Két órányi csend, ölelem, és anyámra gondolok. Karjára, érintésére, lényére, fáradhatatlan JÓságára.
Elcsendesedik körülöttem a világ, készülődés helyett pihenő, üdvözletek küldése. Agyam mély zugában mocorog a kérdés: Kokszosra sül e az étel a sütőben? Kialszik e a tűz?
Nem fontos most.
A kezeimben nyugvó drága kis test hője lassan elmozdul, sajnos fölfelé. Picit mocorog, nyugtatom és alszik tovább.
Lassan besötétedik, fülelem a hangokat. 3. L nyafog, túl a lázas napokon nehezen lép át a szervezetét megviselő betegségen. Anyája kedves hangja is elér, bölcs és nyugtató. A fiúk feltehetően a bányában dolgoznak - jut eszembe Hófehérke meséje... a fiúk kettesben uzsonnáznak, szertartásos ünnepi étkezés - némi ajándék libamáj elfogyasztása közepette. Gondolom fahasábot tettek a tűzre, melegebb lett.
Ébredés, zsongás, mindenki éhes... sütőbe pillantás, szerencsére nem égett szét.
Betoppanás, öröm, ölelések.
Énekek, citera szó, ajándékok itt-ott, amott, papír, ceruza szanaszét, 2. L - a nagy leszerelő - rajzolni hívja gyengélkedő 3. L-t. Micsoda rajzok! Ügyeskedés a verandán IS - művészi képeslapok készülnek... menyem és fiam fest. Alkotók kint és bent, nyüzsgés, tálalás tányér, pohár, evőeszköz - anyám kis tálkája - a kedvenc leveses - repül és ripityára törik... ünnepi szedegetés, porszívó, felmosás.
Intő jel! Óvatosan a törékenyekkel, második törés, a szemüvegem után a tálka, jobb, ha a dolgokat másokra hagyom, hátha nem gyarapodik tovább a törések száma.
Pici lányok alig-alig csipegetnek, a nagyok szokás szerint kitesznek magukért.
Borleves is készült - anyám módra.
Étkek kint és bent, elégedett falatozás - vejtől dicséret bezsebelés. máskor is magára hagyhatjuk a húst a sütőben - jót tett neki.
Ülök és nézem a boldog arcokat, szeretteimet. Mosoly ragyog fel, nevetünk, amikor a zserbóval együtt a régi történet újra terítékre kerül - Papi által tálalva. Anyám zserbója, lányom tökéletesen megtanulta tőle. Mint minden egyebet. Mézes krémes adagom otthon maradt... majd holnap.
Muzsika szól. Hangom rekedt, apám szárnyaló hangját hallom legbelül.
Egyik kezem az első L lábát masszírozza, másik 2. L hátát... hosszasan. Bolondozunk. Egyetlen fiúnk örül az ajándék könyvnek - Rakonczay expedíció - P.S.P. nevére dedikálva -írás a kitartásról, küzdelemről. Az én drága, azaz a mi drága kamaszunk kitartásból megérdemli a jelest. Tudommmm - elfogult vagyok unokáimat illetőleg - NAGYON!
Mosoly, indulás előtti romelhárítás.
Csomagolás.
Kapu záródik.
Csattan a csend a szívemen.
Magamra maradok, néhány tepsi, fazék, lábas társaságában - jaj, elmaradt a csillagszóró.
Kinézek az éjszakába, valahol távol fény hull a vízre...
Jászolában ki az ott? - énekelnénk, ha...
Távoli és közeli szeretteimre gondolok, rájuk, akik együtt, vagy magányosan töltik a Viliát.
Akikhez a szentséges éj alatt örömhírt vittek az angyalok.
Valahol messze hullik a hó...
Legyek jó, legyek, jó, legyek jó és kitartó.
És, ha lehet még sok ilyen vidám családos, egyszerű, örömös ünnepet kérek...
Hódolat ég és föld teremtőjének.
És legyen a kályhában meleg, szívünkben szeretet, mert az nagyon JÓ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése