TEGNAP

Tegnap - csendes, útkipihenős, szusszanós szombatot terveztem... Ehelyett süti-főzi, unokás, és ablakon kinézegetős nap lett. Minden szép az orrom előtt van, csak fel kel pillantani, észrevenni a túlparton felmagasodó fák színeváltozását. Finom ebédet készíteni, unokát szeretgetni (kivételesen egyetlen egyet), otthon maradóknak csomagolni. Számat befogni a nem tetsző dolgokért. Kislányomat megölelni. Majd estig töprengeni, rágódni és sehová sem jutni feltörő gondolataimmal bíbelődve... közben horgolni és mérni, látva hogy már csupán néhány sor van hátra... remélve, hogy a baba kivárja, míg elkészülök. Örömmel nyugtázva, hogy kisebbik gyermekem a fél napon át tartó repülőút után szerencsésen leszállt Ferihegyen - végre.  És este - dörgést, villámlást, égi háborút megélni, október végi összecsapás, harc, valamivel nagyobb zajjal, mint amekkorát magamba visszagyömöszölök.  

Meseházak... színkavalkád

Csentem egy kis időt, amikor éppen nem fújt és nem is esett... Őszi színek, téliesedő házikók, itt-ott még molyol valamivel a gazda, többnyire fehér hajú, élemedett korú a tulajdonos. Télen kihalt lesz, s a sok virág, mely még tartja magát hamarosan búcsút int. Utcácskák jobbra és balra, szűk, autótlan fordulók. Megyek, nézek, megállok, kattintok. Jól lakott galambok, szajkók, szarkák, varjak, s egy fürge nyuszi - mind elkerülték a képpé válást. 

Ősz. Gyönyörű. Tompa fájdalom a szív körül. Elmúlás, veszteség, szirmok szóródása... "Ez az elmúlás. Ebből vagyok..." J. A. szavainál senki sem tudja megfogalmazni szebben. 

Legközelebb télen találkozunk.

Hazafelé...

 Tegnap délután oly erősen fújt a szél, az volt az érzésem, hogy lefújja a lépcsőn felfelé lépkedő utasokat. Néhány percig még látható volt az alanti táj, hatalmas hullámok a tengeren... Utána felhő, majd a sötétbe hajló égbolt kicsit kiszínesedett. Középső ülés... brrrrrrrrrrrrr. Próbáltam szundikálni, kikapcsolni, de nem igazán sikerült. Végül csak becsuktam a szemem, s némi kínlódás után elbóbiskolhattam, amikor újra kinéztem az ablakon már Budapest fényei ragyogtak lent. Mindig szíven üt a hazaérés kimondhatatlan öröme. Így volt ez most is... Ez a hét családunk számára fölöttébb "repülősre" sikeredett. Ma is izgalmas... "kisfiam" tizenvalahány órás úton van hazafelé. Első L unokám már szerencsésen hazaérkezett Dél-Koreából... ma találkozunk végre - várom az élménybeszámolót.

Levelet kaptam...

 

Az óceánon át...

 Tíz éves volt, amikor megkérdezte tőle a tanítója, hogy mi szeretne lenni - óceánátkelő - volt a kisfiú válasza. A pedagógus azon nyomban felvilágosította, hogy olyan bizony nem létezik. Álomtiprása azonban sikertelennek bizonyult. Rakonczay Gábor többszörösen bebizonyította, hogy az ember csodálatos lény, s hogy sok mindenre képes, óceán átkelésre magányosan egy kenun evezve, hóhegyek közötti gyaloglásra, több száz kilométeres futásra. Könyve hamarosan megjelenik a könyvesboltokban.

Iváncsán járva hallgattam meg előadását szombaton este - hihetetlen életútja, akarata, elszántsága példa lehet számunkra. Az emberi teremtményben sokkal több csoda rejtezik, mint amennyit kiaknázunk belőle. Várom a könyvet, legutóbbi útját nyomon követve rendeltem meg, hogy kinek azt nem árulom el, meglepetés lesz. Az üzenet, amit magammal viszek - képes vagyok átlépni a magam rajzolta körön.  

 

Utószezon... - október közepén

Csend, fény, víz, felhő, szín, illat...

Ülők a parton, nyári zsivajokra gondolva, fürdőzés helyett legalább egy kis mártózásra vágyva. Lépcső már sehol, a meder "alján" lévő mennyiséget próbálom elérni sikamlós pozitúrában, nem sok sikerrel... Fröccsen azért, hűvös, finom, belecsobbanni lehetetlen, nem soká próbálkozom.

Néptelen a part, sehol egy lélek - Balaton én így még jobban szeretlek. Valamit mégsem értek - egész nyáron azzal tömték a fejünket, hogy megfizethetetlen vagy, te drága. Most pedig, amikor fillérbe sem kerül a belépő, amikor korosztályomat ingyért hozza-viszi a vonat, az állomás csupán egy percre van . sehol senki?!  Éhező kisnyugdíjas, meg mindenki, akinek megadatott az őszi pihenés meg a töméntelen szabadidő - miért nem használja ki a lehetőséget?! Miért, hogy nyáron sóvárog és panaszkodik, hogy ő még soha sem látta a nagy tavat, s úgy tűnik örökre elérhetetlen vágyálom marad... - idétlen hírharsonások zokogtatják a népeket e hiátus miatt...

Pedig csak össze kellene passzítani két szelet kenyeret, egy kulacsba vizet tölteni  -  már a lángosok terjengő illata sem birizgálja szaglószervünket... Szóval pakk, bátrabbak fürdőruha híján egy kopottas pólót is tehetnek a hátizsákba/ szatyorkába, meg egy törölközőt. S hajnalok hajnalán irány az első állomás, s onnan egy-két átszállással a festői szépségű Balaton.

 

 

 

MERT GYÖNYÖRŰ!

TEIK antológia - 2025

 

https://partfal.blogspot.com/2025/01/oleles.html

https://partfal.blogspot.com/2025/03/szivszorodas.html

https://partfal.blogspot.com/2025/05/letszerelem.html

https://partfal.blogspot.com/2025/01/torveny.html

L + L - ősszel!

 

 

CSENDBEN

Csend

léptek a temetőkertben

puha fény

múltat takar

virág kókad

sírhanton halódik

árva

nincs utód

ki

néha a fejfához hajolva

súgná

hiányzol

emlékszem

velem maradt

léted

feledhetetlen ragyogása.

Temető

csend

gyom 

szomjúság

elhagyatott fejfa

feledett ifjúság

kannába víz harsányan fröccsen

zubog 

megmentek néhány

halódó növényt

kitépek gazt

simítok márványoszlopot 

s

míg

folyik az éltető csepp

sír tövében

eltévedt 

magányos ibolyához hajolva

messze nyugvó Anyám

kék szemére hálával gondolok.

 

Sülysápi temető.

Vissza a gyökerekig....?

 

 Előző bejegyzésemben Békésszentandrásról írtam - Áldás és békesség... 

Szombati kirándulásunkról, s az érzéstől, mely ott elfogott, e verőfényes napon, különös szépség, csendes nyugodt település, nagyszüleim nyíregyházi, Kéz utcai otthonát idéző házak. Sétánk során többször megjártam az utat: otthon-ház- haza - "viszonylatában" (Hála érte, hogy jegy nélkül száguldozhat a képzelet.)  

Az ajándék nap, melyben részem volt egyetlen szóval méltatva: TÖKÉLETES! 

(Némi személyes, örökre titkosított 💔összetevő volt, amiről nem szóltam.)

A blogbejegyzést - kivételesen - elküldtem rokonoknak is. Válasz is érkezett hamarosan:  "Lehet, hogy innen is érkeztek az 1750-es években „tirpákok” Nyíregyházára?" Mindentudó tirpák őseink sajnos immár nem tudnak pontos választ adni nekünk.

 "A tirpákok betelepítése a Felvidékről származó evangélikus szlovákoknak a 18. században kezdődött betelepítése Nyíregyháza és környéke elnéptelenedett területeire, elsősorban gróf Károlyi Ferenc hívására. A betelepülés oka az volt, hogy a területek elnéptelenedtek, és a jobbágyokat a birtokosok, kamarák és uralkodók telepítették be. A betelepülők a Felvidékről és Békés megyéből is érkeztek, és hamarosan kialakult a tirpákok sajátos kultúrája és településszerkezete."

Nyíregyházi születésű lévén valami ősi rokonság érzete foghatott el, talán a vér szava visszhangzott bennem? Válasz nincs, a jó érzés és a visszavágyás bennem megmarad.        "A tirpákok betelepítésének történetéről:  A betelepülés a 18. század közepén kezdődött. Az elnéptelenedett területek Nyíregyháza és a Nyírség környékén voltak.Gróf Károlyi Ferenc hívta őket, aki kedvező ígéreteket tett a letelepedőknek. A Felvidékről (közép-szlovák területek) és Békés megyéből érkeztek. Evangélikus vallásúak voltak, akik megkülönböztetésben és üldöztetésben részesültek, emiatt ragasztották rájuk a "tirpák" nevet. A tirpákoknak sajátos nyelvi, szellemi és anyagi kultúrájuk alakult ki. A tirpákok jelentősen hozzájárultak Nyíregyháza fejlődéséhez, többek között a bokortanyás településszerkezet kialakításával és az evangélikus templom felépítésével."

 

 

A szőnyeggyár bezárásának pontos időpontját nem sikerült kiderítenem a google most nem volt a barátunk, vagy csupán kérdező képességem csappant... azonban számos írás szól a négy csillagos, impozáns szállodáról, valóban szép, csábítóan elegáns, a Holt - Kőrös partján álló épület.

Varázsszőnyeg  

Ha tehetném rákuporodnék egy varázsszőnyegre, hogy a békésszentandrási kicsiny házak közé visszarepítsen, hogy ott nézelődve, finom, helyi készítésű sört kortyolva feleletet találjak a kérdésemre...