Csentem egy kis időt, amikor éppen nem fújt és nem is esett... Őszi színek, téliesedő házikók, itt-ott még molyol valamivel a gazda, többnyire fehér hajú, élemedett korú a tulajdonos. Télen kihalt lesz, s a sok virág, mely még tartja magát hamarosan búcsút int. Utcácskák jobbra és balra, szűk, autótlan fordulók. Megyek, nézek, megállok, kattintok. Jól lakott galambok, szajkók, szarkák, varjak, s egy fürge nyuszi - mind elkerülték a képpé válást.
Ősz. Gyönyörű. Tompa fájdalom a szív körül. Elmúlás, veszteség, szirmok szóródása... "Ez az elmúlás. Ebből vagyok..." J. A. szavainál senki sem tudja megfogalmazni szebben.
Legközelebb télen találkozunk.
Hangulatos szép képek, melyek betekintést adnak azokba a látványokba, melyekben a szél és eső nélküliséges időszakban részed volt. Tetszenek a színes házak, a piros kerítés, a még mindig színes virágok és a bogyók is. Jó lehet az állatokkal való közelség megélése, amit az ott élők érezhetnek. Kép nem lett belőlük, de a képzeletemben benne vannak.
VálaszTörlésA József Attilától származó szavak, gondolatok tetszenek, mint tőle általában minden.
Örülök, hogy nálad járhattam, olvastam, képeket nézegettem. Talán te nem így érzed, és még maradtál volna, de nekem jól esik, hogy újra itt vagy.
Minden jót kívánok neked.